A Kultúrpalota, tele jobbnál jobb kávézókkal, klubokkal.

Na. Írok már valamit erről a lengyel túráról, ami jóformán lefedte a teljes múlt hetet. Defával a Turning Sounds névre hallgató kortárs vokális zenei őrületre eseményre utaztunk ki, ahol igazából csak Defának volt dolga, én jóformán nyaraltam (ha nem lett volna öt fok körül végig a hőmérséklet – de legalább hó nem esett).  A fellépés maga vasárnap este volt, de egész héten voltak próbák, valamint esténként néhány rendezvény is becsúszott. Kedden hajnalban indultunk, és következő hét hétfőjén szállt le a gép Ferihegyen. Az utolsó napot leszámítva, amikor kicsit eltévedtünk a városban, és már kicsit elegünk is volt, minden tökéletes volt.

Nagyon kedves embereket ismertünk meg a szervezők és a helyi beatboxer srácok személyében, szinte nem volt olyan kérésünk, amit ne teljesítettek volna. Szereztek lengyel telefont, hogy el tudjuk egymást érni amíg kint vagyunk, ne kelljen a roamingra költeni, megmutattak minden érdekesebb helyet a városban (najó, főleg az óvárosban), és ilyenek. Ráadásul szerencsénk is volt, mert pont azon a hétvégén volt a lengyel nemzeti beatbox bajnokság, amikor mi is kint voltunk, ami kiváló volt. Főleg az afterparty… 

A lengyel lányokról nem nagyon szólnék, aki járt már ott, vagy látott már random utcaképeket Lengyelországról, az tudja miről beszélek. Viszont a közlekedés az egy érdekes dolog arrafele. Ahogy megfigyeltem, csak a telizöld fogalmát ismeri a helyi kresz, így ha egy kétszer háromsávos úton balra akarsz kanyarodni, akkor meg kell várnod, amíg elmegy a szembejövő forgalom, és csak utána tudsz továbbhaladni. Ami azért a délutáni csúcsban szép baleset bír lenni, főleg villamossínekkel súlyosbítva.

A Varsói Magyar Intézet vendéglakásában laktunk, ami nagyszerű volt, talán jobb is, mint egy hotel. Terveztük, hogy főzünk valamit a vendéglátóinknak, de végül nem került rá sor, mert hát nem igazán tudtunk kitalálni olyan ételt, ami magyar, és még mi is el tudjuk készíteni (két konyhahuszárról van szó, ne felejtsük!) Az utolsó nap végül eljutottunk az Intézetbe is, aminek az aljában egy egész jó kis kávézó nyílt, ahol az év talán legjobb disznótorosát ettem. Minden nap van ugyanis menü, az alapanyagokat Magyarországról hozzák, és egy nagyon lelkes magyar testvérpár viszi az üzletet. Aki Varsóban jár, mindenképpen nézzen el oda. Meg egyébként is érdemes megnézni a várost, egy hétvége alatt bejárható, a kávézókban kapható sör, az óváros pedig gyönyörű. Laknék ott.