Négy és fél nap

Ennyi idő van hátra az utazásig (a bejegyzés írásának időpontjában, amikor egyébként épp nem volt net itthon – UPDATE: valószínűleg nem is lesz már, amíg itthon vagyok). Furcsa érzés kicsit, leginkább azért, mert azt hinné az ember, hogy ilyen közel már izgalom lesz, meg a kattogás azon, hogy mi és hogyan lesz majd kint, milyen lesz a szállás, milyen lesz New York, meg úgy egyáltalán, hiszen a nagybetűs AMERIKÁBA megyünk. Ehhez képest a hangulatomat nagyjából a „kb. leszarom mi lesz, valami úgyis” mondattal lehetne a legjobban leírni. Nagyjából a vizsgákhoz tudnám hasonlítani, ott se volt sosem bennem semmilyen vizsgadrukk (na nem azért, mert oly nagyon birtokomba lett volna a kellő tudás…), csak kb. fél órával azelőtt, hogy be kellett menni a terembe. Itt is ilyen lesz valószínűleg, mikor megindulunk a reptérre anyámmal, mikor belépek a kettes terminál épületébe, vagy mikor elindulunk a check-in pult felé.
Kiváncsian várom egyébként a repülést. Életemben eddig kétszer ültem szárnyas szivarba, ebből az egyik négy éves koromban történt ha jól emlékszem, Bulgáriába mentünk (visszafele már busszal jöttünk, élmény lehetett az út). A másik Ciprus „festői” szigetére repített, odafele egy utolsókat rugó Tu-akárhányas modellel (aminek olyan hangos volt a motorja, hogy a széksorok elején tornázó stewardess mondanivalóját konkrétan nem hallottuk, hiába beszélt mikrofonba), visszafele pedig már valamilyen Boeing típussal, mivel pont akkor szanálták a teljes Tupoljev gépparkot a Malévnál, amíg mi kint voltunk. Ezekből tehát levezethető, hogy összesen nem repültem még annyit (és ebbe már a balatoni sárkányrepülőzés is beleszámít), mint amennyit most fogok csak oda. És ettől egy kicsit tartok is. Bár nem ez a legjobb szó rá, mert félni nem félek, csak egyszerűen nem tudom, milyen lesz. Persze van filmvetítés, meg rádió, meg kétszer hoznak kaját, plusz mitomén, kb. a seggünk ki lesz nyalva (legalábbis remélem, hogy a Malévnál dolgozó volt osztálytársam tud tenni valamit az ügy érdekében). De hát azért mégis, na. Nem egy Budapest-Debrecen járat ez (ami ugye be is csődölt – hogyhogynem).