A bejegyzes cime kettos ertelmet nyert el a mai napon, mivel a kora esti orakban a Forumban (amolyan eloadoterem a community centerben) fellepett egy jazzbanda, akik repertoarjaban szerepelt a hasonlo cimet viselo nota. Jo kis bulit csaptak, volt itt zene, tanc, mulatsag, mindenki a tancparkett ordoge lett rogton. Kiveve engem, jozan voltam ahhoz, hogy csak ugy nekialljak tancolni…
Ugyanakkor a mai este folyaman tortent meg eloszor, hogy szerenytelen szemelyem eloszor tette tiszteletet amerika aszfaltjan mint urivezeto*. A kepen lathato jarmu parancsnoki allasat foglaltam el egy rovid idore, ami egy JEEP Patriot 4×4. Sokban persze nem kulonbozik az itteni vezetes az otthonitol, raadasul konnyiteskent kb. 3 kanyar volt (es ebbol egy volt, amikor kikanyarodtunk az egyetem teruleterol) az egesz uton a campustol a “torzshelyunkig“. De egy dologra figyelni kell: az amerikaiak nem tudnak vezetni. Egyenesen tudnak menni, de ami ezen tul van, az mar sok nekik. Plusz erdekes a stoptabla kerdes is. Ha van stoptabla, akkor az mindegyik bevezeto uton van, ami a keresztezodesbe visz. Elsobbsege pedig annak van, aki eloszor ert be a keresztezodesbe… Ezen kivul joforman nincs is tablajuk, csak olyan, amire ra van irva, hogy mit kell csinalni. (Pl. Right lane must turn right. Tenyleg, baze?)
Egy rovid mondattal lezarva ezt, ez is megvolt. Nem volt semmi kulonleges, de azert jo erzes volt. Szeretek vezetni.
*Ez sem teljesen igaz, mert New Yorkban Vikiek kocsijat vezettem mar (egy szep kis Acura), igaz kb. egy fel merfoldes uton, visszafele a 7eleven storebol.
0 Responses
Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.