City of rochester

Hosszu nap volt ez. Ma lenyomtuk par oraban azt a turat, amit a helyi szervezok elfelejtettek betenni a programba, jelesul megneztuk, hogy megis milyen is Rochester. Az egyetem ugye Pittsford varosban talalhato, ami egy suburb jellegu telepules, kerteshazak, nyugalom, mint a klisekkel operalo amerikai filmekben. A “belvaros” az maga Rochester, ami kevesbe szep, de legalabb nem jo kornyek.
Ugy indult az egesz, hogy Panni felvett minket reggel kilenckor a campuson, es elmentunk a Waterloo Premium Outlet Mallba, letudni az ajandekvasarlasokat, miegymas. Ott eltoltottunk nehany orat, aztan pedig iranyba vettuk a varost, hogy megmutassa nekunk, megis hol vagyunk, hova jottunk. Az az igazsag, hogy nem szep a varos. Van egy-ket magasabb epulet, nehany felhokarcolonak minositheto targy (joindulattal), es ennyi, egyebkent csak lakotelepek es kertvarosi jellegu teruletek. Elmentunk a rosszabb hiru negyedekbe, mindenki a tornacon, vagy a boltok elott lebzselt, a legnagyobb nyugalommal. Szoval lattunk nagyjabol mindent. Bar, mint kiderult, csak a keleti reszet lattuk a varosnak, de Panni szerint sokban nem kulonbozik a nyugati resze sem az eddig latottaktol.
Volt meg egy erdekes momentuma a mai napnak. Talalkoztam Panni lanyaval es unokajaval. Ez azert is erdekes, mert mult hetig nem is nagyon tudtam, hogy ok leteznek. Azt tudtam, hogy van Panninak egy fia, de azt nem, hogy van egy idosebb lanya is, akinek mar van egy gyereke. Erdekes volt sosem latott rokonokkal talalkozni, ugyan nem volt hosszu ido, alig tiz perc. Talan meg lesz ra alkalom, hogy hosszabban is egyutt tudjunk lenni.
Rengeteg kepet csinaltam ma, ezeket ebben a galeriaban tudjatok megnezni. Holnap lesz a borkostolas, kivancsi vagyok, hogy mennyi piat fogunk kapni, van egy sanda gyanum, hogy nem sokat. Mondjuk fel tizkor fogunk elindulni, szoval delre erunk majd oda kb… Olyankor meg csak nem kellene berugni. Vagy igen?