at home finally

Tisztázzuk a legfontosabbat: sikeresen hazaértem, megvan minden, csak egy bögre tört el, amíg dobálták a bőröndöket.
Azért akartam ezzel kezdeni a dolgot, mert nem tűnt ez olyan egyszerűnek még Rochesterben. Kezdődött azzal, hogy reggel hétkor keltünk ottani idő szerint, hogy legyen időnk megreggelizni, meg mindenre, és aztán irány a reptér. Egy iskolabusszal, aminek nincs csomagtartója. Kiabáltam is egyet szegény Ilonával, a helyi szervezőcsajjal, hogy ez most így mégis mi… De aztán valahogy csak kijutottunk. 25 dolláromba került, hogy a bőröndöm felkerüljön a gépre, mert kissé túlsúlyos volt. De sebaj, ezen is túl vagyunk.
Jött a biztonsági átvilágítás. Cipő le, minden a dobozokba, és át a kapun. Az egyik táskámat kétszer nézték át, nem derült ki végül, miért. Nagynehezen átértünk, és következett a tranzitban való várakozás. Uncsi volt, de legalább volt fotel, nem úgy, mint Ferihegyen, ahol ülhettünk három órát a rohadt kényelmes fémszékeken. Valamiért egész délelőtt nem indult el egy gép se a reptérről, a miénk is egy órás késéssel, háromnegyed egykor szállt fel. De mi még jól jártunk, mert a SOTE-s csoport gépét Rochester és NY között törölték, így nekik el kellett buszozniuk a JFK-re, hogy elérjenek egy Párizsba induló gépet, és onnan jöttek haza ma este hatkor. Tehát ők nem is voltak rajta a gépen, amivel mi jöttünk.
Na de vissza a repüléshez. Alig ötven perc alatt NYC-ben voltunk, ahol három óra semmittevés következett, és wi-fi vadászat. De nem jártam sikerrel, így inkább olvastam. Majd amikor végre beszálltunk a gépbe, és vártunk az indulásra, a kapitány megszólalt, hogy valami elektromos hiba volt a pilótafülkében, de már javítva van, és mingyárt startolunk. Kösz, pont ez az információ hiányzott… De végül tényleg eljöttünk a rámpáról, hogy aztán a betonon álljunk még egy órát, amíg engedélyt kapunk a felszállásra (csúcsforgalom volt valószínűleg, végül is péntek délután volt, ment mindenki beachre meg mittomén). A gépen már nem volt semmi extra történés, azt leszámítva, hogy rohadt unalmas volt, és hosszú. Szerencsére minden csomag megvan, és semmi sem hiányzik.
Úgyhogy most már itthon vagyok, hétfőn megyek dolgozni már, ma meg megvolt már a Gödör is, néhány sörrel a barátokkal. Visszatértünk a rendes kerékvágásba. Át kell írnom az “about” fület….