Diáksziget

Ezen is túl vagyunk, megvolt az évi rendes berúgás a Szigeten. Úgy tűnt, hogy megússzuk eső nélkül, és csak egy futó zápor lesz ami eláll, mire odaérünk. De végül nem jártunk ilyen jól, a Gentleman koncert közepén nyíltak meg a zuhanyrózsák, és sikeresen szarrá áztunk. Szerencsére volt nálam esőkabát, de kb. annyit segített, hogy ami eső a felsőtestemre esett volna, az lefolyt a nadrágomra.
A koncert jó volt egyébként, de még mindig sajnálom, hogy múltkorjában kimaradt a hajós buli. Vicces momentuma volt az előadásnak, mikor megtudtam a melletem táncoló lány nevét: Emerencia. Azt hittem viccel, de tényleg ez a neve. Én meg folyamatosan Ambulanciának Emergenciának hívtam. Bocs érte utólag is.
Ugyan volt programterv a koncert utánra is, de azt már megírása közben is tudtam, hogy igen flexibilis lesz. Az Irie Maffia koncertből kb. egy betűt láttam összesen, mert rohangáltam fel-alá a szigeten, hátha találkozok valakivel. Ez nem jött össze Dehogynem, Annával végre összefutottunk a Chemical Brothers koncert előtt, plusz a testvéreimet is elég nehezen találtam meg újra (nem volt nagy segítség a térképolvasáshoz a szolíd mennyiségű ital, amit elfogyasztottam), de legalább elkaptam a győri hiphopot a Duna-Civil sátorban. Nem volt egy nagy katarzis, a hang pocsék volt, és a fellépés se volt az igazi. Inkább mentem tovább.
Az Irie Maffia után elindultam, hogy megtaláljam a Hilltop borozót, de néhány percre leragadtam a nagyszínpaddal szemben valami helyen, ahol Pozsi játszott jófajta dancehallt, és a lányok rázták. Így hát ráztam én is. De aztán irány a Hilltop, ahol egy olyan fröccsöt toltak elém, ami már inkább tömbházgondnok, mint házmester (valószínűleg ez tette be a kaput, mert a mai nap nagy részét erős agonizálással töltöttem). Közben leadtam a telefonomat a töltőállomásra, ami kisebb riadalmat okozott hajnal három körül, mert konkrétan nem találtam vissza a Beatrice után. Na de az jó volt legalább, legalábbis az utolsó három dal, amit láttam tőlük. Nyolc óra munka, meg a klasszikusok.
Beszélgettem holland lányokkal, akik először voltak a Szigeten, és áradoztak, hogy milyen jó a fesztivál, meg hű, meg há. A legjobban attól voltak elhűlve, hogy van rendes wc is, nem csak toitoi (egy ilyen konténeres wc előtt történt a beszélgetés egyébként). Valamikor hajnal négy körül indultam el haza, még szerencse, hogy elég közel lakom, mert nem tudom, hogy bírtam volna messzebbre eljutni hajnalban.
Összegzésként azt tudom elmondani, hogy egynek jó volt, de nem biztos, hogy a befektetett összeget megérte. Jövőre valami nagyon nagy nevet kell idehozniuk, ha azt akarják, hogy kifizessem a várhatóan még borsosabb áron vesztegetett belépőt.