“Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”

A címben szereplő lengyel mondat a “Lengyel, magyar – két jó barát, együtt issza búját, borát.” kezdetű mondóka lengyel fordítása. Az ok, amiért ezt a címet viseli a post pedig az, hogy két nappal ezelőtt bizonyságot szereztünk arról, hogy nem csak levegőbe kiáltott szavak ezek, a mondókának van igazságalapja.

Ugyanis december 25-ére kaptunk meghívást (vagyis inkább Dj Gerysson kapott meghívást, mi csak elkisértünk) a festői Mielec városába, Lengyelország dél-keleti részébe. Kissé tartottunk a dátumtól, amikorra a lengyel szervezők Geryssont elhívták, de végül nagyon jó érzésekkel indultunk el haza tegnap délután Mielecből. Elég sok rendezvényen fordulunk meg mindahányan, de ilyen buliban elég régen voltunk, az is biztos.

Kezdjük ott, hogy fél kilenc körül már majdnem teltház volt, és fél órával később a tánctéren sem lehetett nagyon elférni. Én magam éjfél körül már azt hittem, hogy vége a rendezvénynek számomra, olyan volt, mintha már legalább 7 órája folyamatosan táncolnánk… Pedig még csak négy órával voltunk a hivatalos kapunyitás után. Aztán még muszáj szót ejteni a lányokról. Mi, magyarok nagyon hangoztatjuk, hogy a legszebb lányok a magyarok. Ezzel az állítással csak részben nem egyet értve ki kell jelentenem, hogy a lengyel lányok mindent visznek. Nem találkoztunk olyannal a buliban, akire azt mondtuk volna, hogy csúnya volna… Jóformán nem tudtuk, hogy hova nézzünk, olyan látványban volt részünk.

Maga a buli nem volt különleges, de azzá tette a lengyelek vendégszeretete, és a hozzáállásuk hozzánk, magyarokhoz. Egy-két országban már előfordultam hiphop rendezvényen a környéken,de sehol sem voltak olyan barátságosak, mint itt, Mielecben. Remélem, visszajutunk még. Terv van erre, bízunk benne, hogy meg is valósul.

Itt vannak a túra képei, jelentős mértékben cenzúrázva, és kiválogatva… Lehet egy-két rosszabb bennemaradt a szórásban, sietni kellett a felrakásukkal.

ps: azt tudtátok, hogy március 23. a lengyel-magyar barátság hivatalos napja?