Kvázibiciklista

Amíg bátyám vigyázó szemeit Párizsra veti a helyszínen (konkrétan a Roland Garroson van kint, helyszínről közvetít…), addig én használom a biciklijét. Azzal járok munkába (nem nagy kihívás, ami gyalog eddig 13 perc volt, most 6, tehát nem a város másik végébe kell menni), valamint amikor tudok, akkor a városban is.

Tegnap egy hosszabb utam volt, Angyalföld-Óbuda-Gödör-Angyalföld viszonylaton, ami – ha jól emlékszem – az első nagyobb utam volt kétkerekű járművön az elmúlt tíz évre visszamenőleg. Ahhoz képest minden jó is volt, bicikliút, szembeszél, zeneafülbe (a Nádor utcában még előztem is a kocsisort mellettük elhaladva, bizony!). Nem is volt gond egészen addig, amíg el nem értem a Gödörbe, és ott megpróbáltam a számzáras lakattal hozzáláncolni a berendezéshez a járműt. Igen ám, de a folyamatba valami hiba csúszott, és új számzárat állított be magának az eszköz, de hogy mi az a számsor, már nem sikerült kitalálni. Lett egy lelakatolt biciklim, a nyitó kód ismerete nélkül. Na most mi az isten lesz?

Felhívtam Levi komámat, aki házfelügyelő egy angyalföldi társasházban, hátha van fűrésze vagy drótvágója. Azt mondta, utánanéz, de nem ígér semmit, mert egyébként se tudna nagyon elszabadulni idő előtt. Ment még néhány telefon a haveroknak, aztán szerencsémre összefutottam Bíró Szabolcs barátommal (a.k.a. Háborgató Maszkura – akinek új lemezét itten tudjátok letölteni, usgyi oda mindenki), aki – mivel ott dolgozik – szerzett egy fémfűrészt, amivel meg tudtuk szüntetni a kapcsolatot a lépcsőkorlát és a bicikli között. De persze mindez másfél óra alatt történt, amiből az első 85 perc azzal telt, hogy próbálkoztam kitalálni, mi lehetett a kombináció, végigpróbálva az “összes lehetőség” című halmaz első felét.

De aztán megoldódott a probléma, holnap megyek venni új zárat, végre megkóstolhattam a Gödör legendás limonádéját, ami csak akkor finom, ha a szerelmetes Anna készíti el neked. Kobak is megjelent, valamint a már említett Levi barátom is csatlakozott, így négyesben fejtettük meg a nyári élet nagy kérdéseit, én pedig többször szerelembe estem különböző pincérlányokba és vendégekbe, amíg ott voltunk.

Hát, így telik erre egy szorgos szerda délután.