The Game koncert, Pozsony

Hétvégén Szlovákiában jártam, ahol többek között a Los angelesi The Game néven futó Jayceon Terrell Taylor pozsonyi táncestjére voltunk hivatalosak néhány felvidéki barátommal egyetemben. Eddig ez a srác kimaradt a koncertélményeim közül, azok akik már látták, azt mondták, hogy nagyon jó lesz nekem, ha elmegyek, mert jó műsort fogok látni.

Röviden: nem volt igazuk.

Ami pozitívum volt, hogy pontosan kezdődött a koncert, hajnal egyre volt kiírva, mi 00:55-kor foglaltuk el végleges helyünket a nézőtéren, és három percre rá már indult is az első instrumentál. De ezen kívűl sok dolognak nem örülhettünk. Szerintem nem volt a legjobb a hangosítás (AttilaH barátom más véleményen van ezzel kapcsolatban), néha olyan sok basszus volt, hogy alig lehetett érteni a szöveget, pedig szinte a legjobb helyen álltunk, a színpaddal szemben. Rövid volt, majdnemhogy percre pontosan 45 perc volt. Ami ugye a nemzetközi sztenderd, ennyiről írják alá általában a szerződést, de azért azt gondoltam volna, hogy visszajön még néhány dalra, vagy valami. De nem, lement The Game a színpadról, és jöttek is a spanok, akik nyomták még a repdolgot, de az már nem nagyon érdekelt minket.

Az új lemezről – ami miatt elmentem, mert imho igencsak jó lett, visszahozta a régi west coast-ot a mai hiphopba – szinte alig játszottak valamit, leginkább a régi slágerek voltak terítéken. Így aztán kissé rossz szájízzel indultunk vissza Gútára. De még megálltunk egy benzinkúton, ahol megtörtént életem első szlovák igazoltatása. Nem volt végül semmi probléma, bár amikor a rendőr elrakta a zsebébe az igazolványomat, ott egy kicsit kirázott a hideg. De aztán elmentek, mi pedig mehettünk a megérdemelt vizünkért a benzinkútra. És onnan pedig haza Gútára.