Obama és a hiphop

Letenném én is a két centemet az amerikai elnökválasztási mizériában, de kicsit más megközelítésben, mint a többség.

Mint ahogy az várható volt egy fekete elnökjelölt esetén, az amerikai hiphop-közösség szinte egy emberként sorakozott fel Obama mögött. És ezzel a lépéssel az elnökjelölt nem csak néhány száz előadó támogatását nyerte el, hanem az őket hallgató milliókét is. Persze a kérdés (Milyen zenét hallgat Obama, hogy viszonyul a hiphophoz?) fel is merült a kampány során, amire a következő válasz érkezett: „Inkább jazzt hallgatok, Miles Davis, John Coltrane, Marvin Gaye, Stevie Wonder. De azért ott van az Ipodomon Jay-Z is, vagy Beyonce.”

A konzervatívok irányából természetesen szinte azonnal felmerült a vád, hogy Obama támogatja azt a világképet, ami a népszerű hiphop-szövegekből lejön (minden nő kurva, pénzt szerezni bármi áron, drogozás, bulizás, stb.). Pedig ő maga is kritizálta már az a hiphop „ipart”, amiért az nem ismeri fel, hogy milyen hatalom van a kezében, amivel irányítani tudja a fiatalokat. Erre reagálta azt Russel Simmons, a legendás Def Jam társalapítója, hogy Obamának inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy felszámolja azokat a körülményeket, amik a problémás, durva hiphop dalszövegeket szülik. (Személyes vélemény, hogy ugyan ez is fontos, de nem kevés rapper jött elitnek számító környékről – tehát nem a gettóból -, mégis a gengszter-szart nyomja.)

Szinte biztos, hogy fel fog ez még merülni „B-Rock” elnöksége alatt (ezt a rendkívül szellemes nevet a VIBE magazin aggatta Obamára), hiszen a politikai ellenfelek mindent felhoznak, amin keresztül meg lehet fogni az elnököt.

Egy példa: mivel Obama nevével mostanában elég könnyű eladni mindent, egyre több hiphop DJ  és MC használja fel ezt a „márkát” a saját mixtape-jeinek reklámozására. Elég annyit tennie, hogy a címbe befűzi valahogy a friss elnök nevét (vagy csak utal rá valahogyan, nem nehéz kitalálni, kire gondolhat), és már meg is van a publicitás, függetlenül attól, hogy milyen minőséget bírt összehozni. Valamint – ha nem ingyenesen letölthető – így több pénzt is elkérhet a példányokért, ami lehet, hogy csak 1-2 dollár darabonként, de az se kis összeg nagyobb tételeknél. Értelemszerűen az elnöknek vagy a stábjának semmi köze ezekhez a lemezekhez, vagy a dalokhoz, amik ezeken szerepelnek. Az ellentábornak viszont csak egy picikét kell csúsztatnia, és már meg is van a címlapsztori, Obama által támogatott mixtape-en kurváznak, drogoznak, gyilkolnak! Mi lesz így az országgal?

Zárszóként, pedig álljon itt érdekességként egy a sok hiphop dalból, ami az elnökválasztás, az új elnök személye apropóján készült: az előadó Mr. SOS, a dal maga az igazi prosztó minimál hiphop, a zenei alap konkrétan Obama neve folyamatosan ismételgetve, valamint némi cincogás és lábdob fűszerezésként.

(Az illusztrációk innen származnak. Van rapidshare link is, úgyhogy klikkelni ér.)