Amikor az ember elveszti a pénztárcáját, az nem egy jó dolog. Nem is a pénz miatt (bár ez erősen függ attól, hogy ki mennyi pénzt tart benne – én általában csak az aprót). Egyrészt a tudat, hogy nincsen semmilyen iratod, amivel igazolni tudod magadat, illetve az, hogy már előre rettegsz, hogy mibe fog kerülni mind időben és pénzben, amíg újra meglesz mindened.
Vasárnap délután, emlékeim szerint életemben először elhagytam a pénztárcámat. Éppen még pénz is volt benne valamennyi, de az nem érdekelt annyira, főleg az iratok miatt voltam ideges. Benne volt mindenem, jogsi, személyi, lakcímkártya, TB-kártya, adószám, kondibérlet… Épp meccsre siettem, és valamit otthon hagytam, amiért visszarohantam. De a táskámat nem zártam vissza teljesen, és valószínűleg a nagy rohanásban kieshetett. Mire öt perc múlva visszatértem, persze sehol sem volt már a pénztárcám. Kerestem egy fél órát még az utcában, a környéken, de nem lett meg. Még a kukákba is belenéztem, hátha beledobta valaki, miután a pénzt kivette. De nem.
Bár mindenki mondta, hogy az iratokat vissza szokták juttatni ilyenkor, nem bíztam benne. Elég szerencsétlen vagyok ilyen jellegű ügyekben, nem nagyon hittem benne, hogy most is ez lesz a helyzet. Így hétfő reggel el is mentem a kerületi okmányirodába (ahol a világ legparasztabb embere ül, akit csak fel tud mutatni az információs pultok közössége), de végül csak a lakcímkártyát csináltattam meg, adtam az ügynek néhány napot, hátha visszakerül valahogy. De nem bíztam benne.
Erre fel mi történik? Hétfőn felhív a szomszéd, hogy valaki hozzájuk adta be az iratokat, mert engem nem talált otthon. Nem kicsit lepődtem meg. A pénztárca meg a pénz persze hiányzott, de ez nem érdekelt, az iratok megvannak (egy kivételével, amit már nem is tudok újra megcsináltatni, így féligmeddig rajta maradtam a szopóágon emiatt). De a lényeg, hogy minden fontos papír megvan, nem kell végigmennem az egész bürokrácián.
De azért kedden reggel még bementem az okmányirodába, hogy bejelentsem, hogy megvan minden, aminek meg kell lennie. Volt időpontom is, aminek kapcsán egy könnyed ébresztő-jellegű kiabálás is összejött a fentebb már említett köcsöggel. De szerencsére ugyanaz az ügyintéző hölgy volt ott, akinél bejelentettem előző nap az eltűnést, és 10 perc alatt végeztünk is. Visszaállította a személyim és a jogsimat érvényesre a rendszerben, így már nyugodtan közlekedhettem az utcán.
Már csak BKV bérletet kéne vennem, de nem nagyon van hozzá hangulatom, 9000-ért. Plusz az igazolvány ugye, meg kéne találni a régit. Talán nem dobtam ki költözéskor.
0 Responses
Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.
You must be logged in to post a comment.