Kézimeccs Veszprémben

A szombati nap jelentős részét Veszprémben töltöttem, ahol megtekintettük az MKB Veszprém – Montpellier kézilabda bajnokok ligája visszavágót. Nem indult jó előjelekkel a az esemény, mivel nem voltam a helyzet magaslatán az indulás pillanatában (konkrétan getszi másnapos voltam – de legalább nem csak én voltam így ezzel), de azért leértünk időben, annyira, hogy volt még idő egy könnyed ebédre is.

Az eredményt tudja mindenki, kikapott a csapat egy góllal, ráadásul egy buta szabálytalanság miatt kaptak időn túli hétméterest. Nem játszottak valami jól (legalábbis ahhoz képest, ahogy mostanában művelték ezt a játékot), de a színültig telt csarnok még így is úgy bíztatta és ünnepelte a játékosokat, mintha a döntőt nyerték volna meg. Már csak a hangulat miatt is érdemes volt elmenni a meccsre. Nem nagyon fordulok meg ilyen jellegű mérkőzéseken, de könnyen el tudom képzelni, hogy a veszprémi arénának híre van a “szakmában”. Állítólag egy tök érdektelen NB1-es meccsen is teltház van, nem csak ilyenkor, amikor pl. bajnokok ligája mérkőzés van.

Ott volt Cozma családja is a mérkőzésen, őket is percekig tapsolta a közönség. Volt valami cigánybűnözéses rigmus is ugyan, de azt nem értettem teljesen, mert valószínűleg nem az egész b-közép énekelte. Cozma emlékére valaki írt egy dalt, amit a mérkőzés után lejátszottak… Hát, nem lesz rajta a Billboard Top100-as listán, az szinte bizonyos. Elképesztő egyébként, hogy még mindig mennyi mécses van a Patrióta bárnál, és a stadion előtt. A gyilkosság helyszíne amolyan kegyhellyé avanzsált a sajnálatos események óta. Végül is érthető, csak fura volt ezt látni.

Készült néhány kép is, nem mondom, hogy a legjobb minőséget prezentálom velük, de azért átjön a hangulat valamennyire talán. Imhol lehet őket megtekinteni:

Következő meccs amire megyünk, a döntő lesz! (/me álmodik)