For Göd’s sake

Szabó Zsolt (as known as Tschöppy) a tegnapi nap folyamán első alkalommal végigment élete első 18 lyukas golfpályáján.

Eddig a hír, és most nézzük röviden a hátteret. Emlékeim (és a google) szerint még úgyse írtam a golfról a blogon. Ami azért is furcsa, mert már tavaly októberben kipróbáltam, és eléggé rá is kattantam. Ami végül egy október végi 15 lyukas “versenyben” realizálódott, illetve egy használt szettben karácsonyra+születésnapra (ilyenkor jó, hogy közel van a kettő egymáshoz).

A gyárban vagyunk kb. heten-nyolcan, akik nagyhirtelen rákaptunk a golfra (nekik  -  és bátyámnak – is köszönhető, hogy magam is beleszerelmesedtem a sportba – sőt, hogy egyáltalán kipróbáltam), így a társaság is megvan szerencsére. Ráadásul a gödi Pólus Palace golfpályával sikerült kialakítani egy egész jó kapcsolatot, így bármikor el tudunk menni játszani, csak oda kell szólni előtte. A játék szó persze egyelőre azért erősen idézőjeles (legalábbis nálam), mert még a kezdő szintet is éppen hogy csak elérem. Van még hova fejlődni, na. De hosszú idő után valami olyat csinálok, ami tényleg érdekel is, és tanulni akarok.

Nagyon magával ragadott ez a sport. Nem csak azért, mert nagyon jó érzés, amikor jól megüti az ember a zsugát, és elszáll messzire (kinek mi a messze ugye – nekem kb. 100 méter most). A sportérték viszont nem csak ez, hanem abban is erősen megnyilvánul, hogy nem keveset gyalogol az ember, amíg az első elütőtől eljut a 18-as lyuk greenjéig. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, hogy meddig jutok el (nem hinném, hogy valaha elindulnék egy rendes versenyen, játékosként), de nagyon tetszik a dolog. Ezt a nyarat arra szánom, hogy meglegyenek az alapok, aztán jöhet bármi. Akár Tiger Woods is.