Berlin szubjektív

Most, hogy végre le tudtam tenni a seggem végre egy rendes bőrfotelbe, nem az egyébként fekvésre kiválóan alkalmas ágyon kell ülni, írok is legott valamit a blogba, ha már. A behűtött Stronghold Gold cider már mellettem, a keletnémet lakossági trashmetált felülírtam egy fülhallgatóval, így most már minden oké.

Berlinből nem láttam sokat, pedig most több időt töltök itt, mint legutóbb. Ami viszont azonnal lejött, hogy a tömegközlekedése kiváló a városnak, viszonylag kevés olyan része van, ahova ne lehetne eljutni akármelyik kötöttpályás eszközzel. Az S-Bahn mindent überel, annyiféle járat van, mint a szemét, és elmennek a világ végére is, de talán még annál is tovább. A járatok és az állomások általában rendezettek, eddig csak egy hajléktalannal találkoztam (annak viszont olyan “aurája” volt, hogy azt bármelyik magyar társa megsüvegelheti).

Értsd ahogy írom, MINDENKI biciklizik. Az állomások környékén annyi a lelakatolt bicikli, mint nálunk összesen egy CM alkalmával. És az utcán is rengeteg a biciklis. Más kérdés, hogy itt sem sokan foglalkoznak azzal, hogy van bicikliút (mondjuk tényleg van), és a járdán tekernek. Vagy az út közepén. És rengeteg a bérelhető gép, és nem csak szarok, hanem olyanok is, amik ránézésre legalábbis többet érnek, mint egy havi minimálbér – Berlinben.

A német emberek nagy része nem szép. De nem csak a nők, hanem úgy általában az emberek. Valamelyik este egyedül utaztam haza hajnali fél kettő körül az S-Bahnon, amikor beszállt legalább húsz német tizenéves fiatal, körülbelül érettségi környékén lehettek. Egyikre sem lehetett volna rámondani nyugodt szívvel, hogy jól néz ki. De még a klubokban sem, ahol megfordultunk sem volt tíznél több csaj, aki szép lett volna.

Nem olyan drága az élet itt, legalábbis ahhoz képest, ami különbség a keresetek között lehet. Valamint annyi a kajálda, mint a szemét, és elég jó adagokat lehet kapni már 2-3 euróért. Aki esetleg arra jár, annak ajánlom a Warschauer straße S-Bahn megállójában lévő nonstop kínaitészta-árust, legjobb tészta amit ettem EVAR.

Nem állhattam meg, és ha már golfozni nem tudtam elmenni (az időjárás – és az anyagi része miatt, megterhelte volna most nagyon a tárcát egy kör a pankowi pályán), futni azért elmentem. Erről majd egy külön posztban is megemlékezem természetesen (nem, nem fog átmenni a blog teljesen futóblogba, nem kell megijedni).

Egyébként egész jó itt a helyzet, a bulik jók, csak leszakad a vállam a kamerától, és már kicsit unom a beatboxot. De már csak egy nap van hátra, holnapután ilyenkor már konkrétan dolgozni fogok, úgyhogy halad az idő. Akit érdekel egyébként, hogy mi lett a világbajnokság eredménye, vagy hogy mire jutottak a magyarok, az kattintson ide, de jól. (Viszonylag) folyamatosan forog a kamera, így lesz is miből összevágni a beszámolót. De az majd egy másik történet lesz.