Nincs már étlapos verzió, csak a standard büfé-kaják, és még azokból is csak néhány alapvetés. Sajnos kénytelen leszek kijelenteni, hogy a szemben lévő kínai étterem hivatalosan megszűnt létezni. Kár érte. (Még szerencse, hogy nyílt a közelben egy másik, ami egyelőre vállalhatónak tűnik.)

Második látásra nem is volt szükség, mert tényleg helyre kis vacsora kerekedett belőle. Nem is volt drága, és bőven elég volt, még nekem is. Sőt, az étterem névadóját, a wasabi krémet sem dobtam ki, még enni is bírtam belőle! Ami azért nem kis teljesítmény tekintve, hogy valami iszonyatosan erős egy dolog az. Szeretem az erős dolgokat, mexikói konyha az egyik kedvencem, de amit a japánok művelnek ezzel a krémmel, az már embertelen. Erre példa az alábbi jelenet a francia, nem meglepő módon Wasabi című filmből:

Aki teheti, ruházzon be egy ilyen tálba, mert nagyon finom. Persze nem csak vega tál van, de mire odaértem délután, már elég szegényes volt a kínálat, mivel ezeket frissen készítik reggel/délelőtt. 

Apropó, a Culinarisnak van már étterme is. A Kispad krú beugrott körülnézni, a rövid, ámde velős recenziót itt olvashatjátok.

Mivel az új netpincéren lehet szűrni az éttermeket már fizetési mód szerint is, írtam nekik januárban egy e-mailt, hogy mi lenne, ha lehetne szűrni aszerint is, hogy kik nem számítanak fel szállítási költséget. Elküldtem a levelet, aztán el is felejtkeztem róla, hiszen válasz nem érkezett, még egy automata reply sem (emlékeim szerint, de lehet tévedek), hogy “köszi, megkaptuk, majd valami”. Egy szó mint száz, nem is volt már meg nekem, hogy valaha ilyen levelet írtam.

Erre ma délután, mikor jövök hazafele anyámtól, csörög a telefonom. A netpincér ügyfélszolgálatáról hívott egy hölgy, hogy annyira megtetszett az ötlet a vezetőségnek, hogy háláuk jeléül megajándékoznának egy 2000 forintos melegétel-utalvánnyal, és azért hívott, hogy egy postázási címet kaphasson. Kissé meglepődtem, de azért jólesett, olyan jellegű figyelmesség ez egy cégtől, amire nem számít az ember, főleg azért, mert csak írt egy észrevételt a rendelési folyamatról.

Netpincérnek kudos innen a távolból is, nem hiába az egyik legjobb szolgáltatás a magyar intervebsen napjainkban.

Arról majd máskor, hogy miért hiszi azt tíz futárból hat, hogy el lehet játszani az “Akkor x ezer forint lesz…ja, hogy kártyával fizetve van!” játékot. Kezdem unni.

Ez viszont felvet egy kérdést, mert amióta itt lakom, nem volt zárva ilyen hosszú időn át: a “technikai okok” az ÁNTSZ-t vagy az adóhivatalt jelenti?

Azon gondolkodtam el látva ezt, hogy vajon hova lehetne elvinni Bourdaint Magyaroszágon, ha helyi ételt akarnánk neki megmutatni, egy koncert után? Mert a sok so-called török étkezde (ha valaki evett már akár Ausztriában is török kajáldában, érti, miért nevezem így a magyar testvéreiket) nem biztos, hogy jó képet festene a magyar konyháról. Igaz azt is ki kellene találni, hogy mi az a magyar kaja, amit ilyen jellegű étkezdében árusítani lehetne. Mondjuk lehetne sült kolbászt, vagy lángost.. Ha hajnalban eszi az ember buli után, akkor már úgyis mindegy, hogy gyrosnak nevezett valamit, vagy egy jó sajtos lángost tolunk be arcba.

De ehelyett mi van? Habiszti gyros, meg subway sendvics. Nem jók a kilátások.

Ott kezdődött a dolog, hogy a hely maga talán egy két négyzetméteres ügyféltérrel rendelkezik, és az utcán van egy kiülős rész. Ez nyáron jó lehet, meg most hétvégén sem volt olyan rossz idő, de nem tudom, hogy télen hogy tudják leültetni a vendégeket. Érdekes momentum viszont, hogy a szakács srác hegedülget, amikor épp nincs más dolga.

Kezdésnek egy “Balatoni nyár” fedőnevű menüt kértünk, ami elnevezés három darab sajttal megszórt tócsnit, valamilyen hagymás szószt és egy fél literes traubit tartalmaz. Sok gond nem volt vele, talán annyi észrevétel lehetne, hogy a sajtot egész nyugodtan ráolvaszthatták volna a lepcsánykára, attól még jobb lett volna. (4/5)

Az ígéretes kezdett után jött a hidegzuhany, ami az “amerikai hamburger” fantázianevű ételben közelített az asztalunkhoz. Amilyen jól hangzott az, ami az étlapon volt (húspogácsa, rántott hagymakarika, amerikai szósz, és minden ilyenkor kötelező elem), annyira volt rossz az összkép. A zöldségek nagyon hidegek voltak, a hús kicsi, a szósz pedig konkrétan nagyon rossz. Elnyomott minden más ízt, és amit helyettük adott, nem volt valami meggyőző. Nem a hamburger a hely erőssége, azt hiszem. (1/5)

Még elhoztunk egy kis adag belga krumplit, BBQ szósszal, az feltornázta a mélységből a Pár perc krumpli renoméját, ami így egy hármas fölé az ötből végső verdiktet eredményezett. Valószínűleg elő fogok még ott fordulni, de nem olyan gyakran, mint azt korábban gondoltam.

Szabi is csatlakozott a rendezvényhez, így most galád módon le tudom nyúlni az általa készített fotót a menüről, íme:


Sajnos a hely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, legalábbis az ételeket tekintve. Alapból úgy indul, hogy hentespultnál nem lehet venni kolbászt, hanem az emeleten van több “étterem”, vagyis talponállók. Lehet, hogy pont rosszat választottunk, de a kolbász hideg volt, a forralt bor, amit egy másik egységből szereztünk be, pedig igen rossz (valószínűleg nem látott sok szőlőt, esetleg képen). Bár a Budapest feliratú bögréért jár a pont, jó ötlet. Az étkezést helyszínt tekintve 5/5-re, az étkezést magát 2.5/5-re értékelném. Legközelebb henteshez kell menni, nem lacipecsenyéshez.