A How I Met Your Mother is lezárta az évadot, egy elég karcsú utolsó résszel (nem fogok spoilerezni, nyugi). Van egy olyan érzésem – bár ezzel ahogy figyeltem egyedül vagyok, hogy az íróknak fogalmuk sincs, hogy ki lesz az anya, és mi lesz a hozzá elvezető út.  Ami már csak azért is baj, mert ha esetleg beesik egy cancel a következő évadban (aminek azért kicsi esélyét látom), hirtelen kellene megtalálni az anyát, és az csak kapkodáshoz vezetne. Az volna a jó, hogyha lenne egy konkrét terv, ami mentén haladnak, még akkor is, hogyha ez előre meghatározott évadszámot eredményezne. Legalább lenne rendes lezárása a dolgoknak, az oda elvezető úttal, mindennel.

Amiről még szót ejtenék, az a Better Off Ted című sorozat. Az első két részt néztem meg még kb. fél évvel ezelőtt, de akkor nagyon nem fogott meg. De most valamilyen indíttatásból megnéztem az első évadot a múlt héten (hét rész az egész), és teljesen magával ragadott. Egyrészt a humora a sorozatnak (nem is tudnám máshoz hasonlítani most hirtelen, eléggé fekete humora van), valamint a szereplők nagyszerű kiválasztása. Egyszerűen kötelező, nem tudok mást mondani.

Még egy sorozat volt, amitől sokat vártam, ez a Parks & Recreations volt. Ebből csak az első részt láttam, de az nem fogott meg nagyon, így egyelőre cancel-t kapott nálam. Lehet, később még bepróbálom újra, de nem igazán jön be ez az Office-hangulat egy “polgármesteri hivatalban”. És a szereplők sem jók.

Rajta kívül ott volt mindenki a megszokott csapatból, Rudolf Péter még mindig a legjobb, de felnőtt hozzá Kállói-Molnár és Szabó Győző is bőven. Nem nagyon szeretem Novák Pétert, de meg kell hagyni, nagyon jól instruálta a színészeket, és vezette le az egész estét. Kell a moderátor ide, különben nem végeztünk volna ma estére sem. Merthogy este héttől körülbelül háromnegyed 11-ig tartott a felvétel, egy körülbelül 15 perces szünettel megspékelve.

Egy negatívum volt csak: kicsi színházteremben sok ember + sok lámpa a tv-közvetítés miatt = nagyon meleg. A hideg sör picit segített a helyzeten, de még így is meleg volt. Ezt leszámítva minden nagyszerű volt az este, nagyon jó volt a társulat, és nem is nagyon tűnt fel, hogy milyen sokáig tartott a felvétel. Remélem, lesz még lehetőség eljutni egy előadásra, bár őszre országos turnét terveznek, talán lesznek néhányszor a Centrál színházban.

A hatodik évad utolsó előtti részében látható, hogy “Hungary welcomes new prime minister”, amikor Arnie Winnick épp beszédet mond a republikánus konvención. Ezt a részt Amerikában 2005 március 30-án adták le, amikor legjobb emlékeim szerint semmilyen választás vagy hasonló nem volt az országban, így úgy látszik, hogy kreatívak voltak a sorozat írói.

Egyszer szerepelt még kishazánk a sorozatban (S02E16), mikor Donna megkéri Samet, hogy nézzen utána egy régi ismerőse apjának, hogy tényleg kém volt-e. Az öreg az volt, és mikor ezt Sam elmondja Donnának, egy magyar tolmácsnőt hoz fel példának (a forgatókönyv Shaba Demsky névvel illette), akit 1952-ben megöltek, meg le akarta leplezni Donna ismerősének apját.

Lehet, hogy szerepeltünk még néhányszor, de most csak ez a kettő jut eszembe. Akinek van még ilyen emléke, ne tartsa magában.

Van ugye a How I Met Your Mother, ami mindenidők, még úgy is, hogy a Comedy-n sikerült nagyon rossz szinkronszínészeket találni hozzá.

Folytatódik a Californication, tegnap sikerült megnéznem az utolsó három részt, érdemes folytatni, jó lesz ez.

Megy az NCIS is, ami jelenleg a kedvenc sorozatom. Ennél többet nem is kell róla mondani.

Újonc a Gary Unmarried, ami egy frissen elvált apáról szóló szitkom, új barátnő, régi feleség, közös gyerekek, régi feleség új férje (aki a házassági tanácsadójuk volt)… Szóval van konfliktus, és ezáltal sok poénforrás is. Szerintem az idei év eddigi nyertese.

Rajzfilmfronton a Family Guy és a Simpson család ami említhető, illetve a Spaceballs: The Animated Saga. Ezutóbbit nem nagyon kell szerintem bemutatni senkinek, aki velem egyidős, a ’87-es Űrgolyhók “folytatása”, Mel Brooks gondozásában. (Később erről születni fog majd egy hosszabb bejegyzés is, amint időt találok rá.)

Belekezdtem még a Life On Mars és a No Heroics sorozatokba is, az első egy rendőrről szól, aki egy baleset miatt kómába esik, és ezalatt visszamegy 1973-ba (ha jól olvastam a Sorozatjunkie-n, akkor ez egy angol sorozat remake-je), utóbbi pedig egy angol termék, szuperhősök mindennapjairól szól. Egy rész alapján még egyikről sem tudnék mit mondani, de van bennük potenciál, az első három rész mindenképpen nézős, aztán majd meglátjuk.

Ezek mellett persze van még néhány, ami várja a sorát, de hogy mikor jutok el odáig, hogy meg is nézzem őket, nem tudom. Így majd ezekről akkor nyilatkozom meg, amikor már túl vagyok a piloton.

A Spaceballs:animated saga-ról érkezik majd egy írás a napokban, eléggé vártam a sorozatot, hamarosan kiderült, hogy okkal tettem-e. Stay tuned.

Ugyebár vannak a néhány perces “az előző részben történt” bevezetők minden epizód előtt, amik korábbi részekből vágtak össze, mindig az aznapi adagnak megfelelő tartalmat összeollózva. Ezeket ugye már egyszer leszinkronizálták, tehát értelemszerű lenne, hogy mégegyszer felhasználják a hangsávokat, vagy esetleg legalább a forgatókönyveket. De nem, minden alkalommal újraírják ezeket a párbeszédeket, ezáltal nem egyszer fordul elő, hogy ugyanabban a jelenetben mást adnak a szinkronszínész szájába az előzetesben, mint az eredeti epizódban. Ez az, amit sosem értettem meg. Néha logikailag sem működik a dolog, nincs köze a korábbi részekben elhangzó mondatokhoz annak, amit a beharangozóban mond pl. Toby az elnöknek (de mondhatnék más sorozatokat is, nem csak West Wing probléma ez).

Ez miért van? Lustaság? Nemtörődömség? Több pénzt számlázhat így a gyártó (több fordítás, több szinkronidő, stb.)?

A tegezés/magázás problémaköréről most pedig inkább szót se ejtek, pedig.

Reméljük a legjobbakat, hogy a buta amcsik miatt nem herélik ki a sorozatot. Érdemes ránézni a briteknél levetített három évadra, hamar rá lehet szokni.

Legújabb kedvenc sorozatom is így robbant be a köztudatba, csak éppen 10 évvel ezelőtt, 1998-ban. Ekkor került fel az internetre a Tripping the Rift öt perces pilotja, aminek gyümölcse 2004-ben ért be, hiszen az amerikai Sci-fi channel ekkor kezdte el vetíteni a sorozatot. Maga a sorozat az űrben játszódik, főleg a Star Trek-univerzumra támaszkodtak az alkotók, de nagyon sok klasszikus sci-fi filmből és sorozatból láthatunk részleteket, jeleneteket, utalásokat a műben.

Főszereplője egy háromszemű, lila bőrű egyén (zöld foltokkal), név szerint Chode McBlob, aki a Jupiter 42 nevű hajó kapitánya (a 42-t nem hiszem, hogy meg kell magyaráznom, mire utal az űr-relációban, a Jupiter pedig a “Lost in Space” című kultsorozat hajójának nevéből jön – Jupiter 2). maga Chode egy kevéssé okos, önző, de legalább szexmániás. Mellette állandó szereplő a sorozatban Gus, egy aranyszínű robot (na vajon hova megy az utalás?), a hajó technikai tisztje és folyamatosan oszt mindenkit, mivel nem tud azzal megbékélni, hogy hiába okosabb a többieknél, szolgálnia kell őket, mert a robotoknak nincs annyi joguk, mint a szén-alapú életformáknak. Ja, és meleg.

T’nuk Layor az újabb szereplő, aki ronda mint a bűn nem szép, de legalább azt hiszi magáról, hogy az. Neve visszafele olvasva “Royal Cunt”, nem fordítanám le. Nevében a vulkáni nőkre utal, bár megjelenésében van egy kevés JarJar is szerintem. A női szereplőgárdát erősíti Six of One/Six of Nine (mikor melyik néven nevezik), aki egy szexrabszolgának programozott kiborg (neve a Star Trek Voyagerben szereplő Seven of Nine-ra utal, illetve – wikipedia szerint – egy Zev nevű szereplőre egy kanadai sci-fi sorozatból, a Lexx-ből, aki szintén hasonló munkakörben mozog), aki azt hiszi, hogy a hajó tudományos tisztje. Plusz van még egy kaméleonunk, Whip, aki Chode unokatestvére, a hajó elsőtisztje, és mindezekmellett egy kanos tini.

Ezt a brigád ugye a Jupiter 42 fedélzetén halad a célja felé, már amikor Spaceship Bob, a hajó pánikbeteg fedélzeti számítógépe engedi nekik. És persze nincsen sci-fi főellenség nélkül, ezt a szerepet itt Darph Bobo tölti be, aki egy gonosz bohóc. Természetesen uralni akarja az egész világot, de az oka ennek egész különleges: mert rossz gyerekkora volt. Chode-dal együtt járt középiskolába, de még börtönben is voltak együtt. Az egész jelenség direkt utalás Darth Vaderre és a Star Wars-világra, elég csak megnézni az antihős ruházatát és katonáit.

Az 1998-as pilot (ennél sokkal jobb minőségű a sorozat, ne felejtsük az évszámot, amikor a pilot készült):

Itthon az AXN Sci-fi adja a sorozatot, de csak három perces részekben, két epizód között. Itt figyeltem fel rá, és egy kis kutatással rá is találtam az interwebsen az eredetire. Még csak az első két részt láttam a sorozatból, de már megvett. És 2008-ban egy film is készült Tripping the Rift: The Movie címmel, ami hatalmas lehet – ha csak a sorozatból indulunk ki.

Tudásbázis linkek további okosodás céljából:

Wiki
IMDb
Hivatalos site
Nem hivatalos magyar site (ilyen is van?)

Tiszta hetvenes évek, megyek is a hajzseléért.