Szabi barátommal küldözgettük egymásnak a videóklipjeit, mert a zenéje bár szar, a videók viccesek. Főleg azért, mert nem csak úgy összedobták, kiküldték a menyust egy kamerával és egy mp3-as mobillal, hogy akkor most forgatás, hanem története van a dolognak. Ráadásul több videón átívelő szálról beszélünk, komoly forgatókönyvről! Viszont megfejteni nem tudtuk, hogy mi a sorrend, mert egyrészt annyira azért nem érdekelte a dolog egyikünket sem, másrészt meg összevissza jöttek ki az “epizódok”, kicsit a Ponyvaregény történetvezetésére hajazva (popkultúrális utalás!).

De mivel karácsony van, én meg dolgozom, épp ráértem körülnézni, hogy akkor mégis hogyis van ez. Mi a sorrend, hogy áll össze ez a szerelmi háromszög, ki ölte meg JFK-t? Azt hiszem, összeraktam. Nem érzem 100%-osnak az eredményt, mert hiányzik egy részlet a történetből, de azért megtettem amit tudtam.

Nostehát, lássuk, hogy is áll össze a zenetörténelem legmonumentálisabb videóklip-sagája! (A zene szar, előre szóltam.)

Na, itt van egy hiányzó láncszem, nem tudjuk meg, hogy (a korábban egyébként pornószínészi babérokra törő) Aylar Lie pasija hogy került ki a pixisből. Valószínűleg lefigyelte a dj-gyereket (aki – amint a sasszeműek észrevehették, Jonas barátunk!), és lepippantotta a backstage-ben, amit pedig meglátott az embere. Erre tudok hirtelen gondolni. Mindenesetre drámaszagot érzek a levegőben!

Itt tartunk most. Már csak egy hiányzó láncszem van ugye, de hogy az alkotók mikor fedik fel a titkot, nem tudni. Pedig biztos vagyok benne, hogy milliók várják a tudást!

Írtam is róla annó, de amiért most megint szóba került az az, hogy a site megújult. Kapott új külsőt, a belsőt is lecseréltük (vagyis frissítettük), úgyhogy most szép, friss, ropogós a gyárek. Így néz ki:

Szép, ugye? Perszehogy. Egy felvidéki komámat, JJbrutált illeti a dicséret, ő kreálta pár nap alatt ezt a szösszenet. Ráadásul a megújulással egyszerre a blog (mármint a fittedcaps, nem ez) feléledt rövid téli álmából, és ontja magából a jobbnál jobb sapkákat. Lessetek rá.

Photo by Nándi

]]> http://www.kvazifoldon.hu/2009/12/12/a-100-evesek/feed/ 3 http://www.kvazifoldon.hu/2009/12/12/lengyelorszag-te-csodas/ http://www.kvazifoldon.hu/2009/12/12/lengyelorszag-te-csodas/#comments Sat, 12 Dec 2009 08:11:33 +0000 Tschöppy http://www.kvazifoldon.hu/?p=1280

A Kultúrpalota, tele jobbnál jobb kávézókkal, klubokkal.

Na. Írok már valamit erről a lengyel túráról, ami jóformán lefedte a teljes múlt hetet. Defával a Turning Sounds névre hallgató kortárs vokális zenei őrületre eseményre utaztunk ki, ahol igazából csak Defának volt dolga, én jóformán nyaraltam (ha nem lett volna öt fok körül végig a hőmérséklet – de legalább hó nem esett).  A fellépés maga vasárnap este volt, de egész héten voltak próbák, valamint esténként néhány rendezvény is becsúszott. Kedden hajnalban indultunk, és következő hét hétfőjén szállt le a gép Ferihegyen. Az utolsó napot leszámítva, amikor kicsit eltévedtünk a városban, és már kicsit elegünk is volt, minden tökéletes volt.

Nagyon kedves embereket ismertünk meg a szervezők és a helyi beatboxer srácok személyében, szinte nem volt olyan kérésünk, amit ne teljesítettek volna. Szereztek lengyel telefont, hogy el tudjuk egymást érni amíg kint vagyunk, ne kelljen a roamingra költeni, megmutattak minden érdekesebb helyet a városban (najó, főleg az óvárosban), és ilyenek. Ráadásul szerencsénk is volt, mert pont azon a hétvégén volt a lengyel nemzeti beatbox bajnokság, amikor mi is kint voltunk, ami kiváló volt. Főleg az afterparty… 

A lengyel lányokról nem nagyon szólnék, aki járt már ott, vagy látott már random utcaképeket Lengyelországról, az tudja miről beszélek. Viszont a közlekedés az egy érdekes dolog arrafele. Ahogy megfigyeltem, csak a telizöld fogalmát ismeri a helyi kresz, így ha egy kétszer háromsávos úton balra akarsz kanyarodni, akkor meg kell várnod, amíg elmegy a szembejövő forgalom, és csak utána tudsz továbbhaladni. Ami azért a délutáni csúcsban szép baleset bír lenni, főleg villamossínekkel súlyosbítva.

A Varsói Magyar Intézet vendéglakásában laktunk, ami nagyszerű volt, talán jobb is, mint egy hotel. Terveztük, hogy főzünk valamit a vendéglátóinknak, de végül nem került rá sor, mert hát nem igazán tudtunk kitalálni olyan ételt, ami magyar, és még mi is el tudjuk készíteni (két konyhahuszárról van szó, ne felejtsük!) Az utolsó nap végül eljutottunk az Intézetbe is, aminek az aljában egy egész jó kis kávézó nyílt, ahol az év talán legjobb disznótorosát ettem. Minden nap van ugyanis menü, az alapanyagokat Magyarországról hozzák, és egy nagyon lelkes magyar testvérpár viszi az üzletet. Aki Varsóban jár, mindenképpen nézzen el oda. Meg egyébként is érdemes megnézni a várost, egy hétvége alatt bejárható, a kávézókban kapható sör, az óváros pedig gyönyörű. Laknék ott.

]]> http://www.kvazifoldon.hu/2009/12/12/lengyelorszag-te-csodas/feed/ 2 http://www.kvazifoldon.hu/2009/11/25/polska-nadchodzimy/ http://www.kvazifoldon.hu/2009/11/25/polska-nadchodzimy/#comments Wed, 25 Nov 2009 17:11:15 +0000 Tschöppy http://www.kvazifoldon.hu/?p=1277 Vagyis Poland, here we come!

És hogy miért is? Mert mint kiderült hétfőn, a jövő hét nagy részét a lengyel fővárosban töltöm majd Defával, a kétszeres magyar beatbox bajnokkal egyetemben. Utunk a Turning Sounds nevű fesztiválra vezet majd, ahol Defa fellép, workshopot vezet, mindent csinál, én pedig építem a kapcsolatokat a lengyel és a magyar beatbox között (de fellengzős!). Vagy mi.

Hogy mi lesz? Nem tudom. Érdekesnek hangzik a terv, amire felépül ez az egész dolog, de hogy mi valósul meg ebből, hát majd kiderül. Olyan lehet, mint a Roots & Routes itthon (amiben Defa egyébként szintén szerepet vállalt), tehetséges zenészek különböző stílusokból összeállnak, és összeraknak valami nagyon jót. És ennek leszünk mi részesei. De nem kell izgulnotok, én nem megyek egy hangszer közelébe se. Az kéne még az országimázsnak!

Ma este az utam a felujított Kiskörútra vitt, amit a közelmúltban adtak át, ráadásul mindkét szélén bicikliúttal (a Kálvin tér és az Astoria között van a felujított rész, bár ahogy figyeltem, még hiányzik a végleges aszfaltréteg az úttestről). Volt is nagy öröm a biciklisek körében, mikor átadták a szakaszt, vérmérséklettől függően nyilatkoztak a bringások az új bicikliútról. A lényeg az volt: végre Európa, az autósok takarodjanak a picsába.

Aztán egyszer csak az Emberibb Parkolásért Mozgalom (vagy mi a nevük) írt egy nyilatkozatot, hogy szerintük a bicikliút ott abban a formában hülyeség, ahogy megvalósították. Merthogy a bicikliút a korábbi útszéli parkolók helyén megy, így azokat felszámolták, de nem alakítottak ki újakat helyettük, hiszen nincsen hol.  Plusz nem használják annyian az új bicikliutat, mint amennyien ott parkolni tudtak. A lényeg az volt: balkán, a biciklisták (de főleg a nagypofájú futárok és hippi biciklisták) takarodjanak  a picsába.

Namármost. Nem tisztem, hogy eldöntsem a vitát a két fél közt, bár véleményem van. Ami pedig a következő:

Bicikliút kell. Az irány ráadásul jó, bár nem vagyok egy elvetemült kerekes, de jobb az út szélén biciklizni, mint a járdából leválasztott bicikliúton (legjobb példa egyébként erre a XIII. kerületi Kassák utcai megoldás, és annak folytatása a Lehel piac mellett, végig a Duna felé, a felső rakpartig). De ezt nem lehet úgy megcsinálni, hogy azzal teljesen kiszorítjuk az autókat az útról. Lásd Kiskörút, ahol most az van, hogy a parkolókat teljesen felszámolták, újakat ugye nem tudtak létesíteni mert nincs hely, így az ott lakók vagy ott dolgozók nem tudnak hol parkolni, tovább kóvályognak mire találnak egy helyet, tehát tovább jár a motor, nagyobb a légszennyezettség.

Vannak helyek Budapesten, ahol fizikailag nem lehet bicikiutat építeni, legalábbis ebben a formában. És a Kiskörút ilyen, akárcsak a Nagykörút. Egyszerűen nincsen hely arra, hogy a villamossínek mellett legyen két sáv az autóknak, egy a bringásoknak és még egy a parkolóhelyeknek. A forgalom nagysága miatt pedig fel sem merülhet az, hogy csak egy sáv legyen az autóké. Így is hatalmas dugók bírnak lenni a Kiskörúton tulajdonképpen random időpontban, és nem a Kálvin téri építkezés miatt. Előtte is folyamatosan állt a környék.

Miközben tartottam hazafele a reptérről a Kiskörúton, azon gondolkodtam, mi lehetne a jó megoldás, hogyan lehetne ezt megoldani. Egyik oldalon legyen a bringasáv mindkét irányba, a másik oldalon meg a parkoló? Menjen a járdán a bicikliút? Nem tudom. Azt az egyet tudom, hogy szerintem ez a megoldás – bár üdvözítő, hiszen jó budapesti szokás szerint itt is voltak mindenféle menetközbeni tervváltoztatások – nem  megfelelő, mert a Kiskörúton lakók életminősége jelentősen romlik azáltal, hogy nem tudnak hol parkolni. És mivel várhatóan a teljes Kiskörutat hasonlóképpen fogják majd felujítani, még több parkolóhely fog megszűnni. Hely meg nem nagyon van, ahol ezeket újra lehetne építeni, mélygarázst meg senki sem fog építeni a Városháza tér alá.

Viszont a hajót is elérte sajnos a magyar végzet, ami a hangmérnök képében jelenik meg, és úgy látszik nem lehet tenni ellene. A hangosítás mondjuk ki, picsaszar volt. Kovács Katiból nem nagyon lehetett érteni semmit, azt hallottad, hogy énekel, de hogy mit, már nem nagyon. A zene teljesen elfedte az éneket, alig lehetett érteni valamit, a dobos gyerek (aki vitte a másik énekszólamot) hangja is elveszett. Arra meg külön nem figyelt senki a pult mögött, hogy a dalok közti átvezetésnél (“Ezt a dalt legutoljára a Karlovy Vary Szocialista Táncdalzenészek Fesztiválján adtam elő, hatalmas sikerrel” és társai) normál hangon beszél Kati, így a közönség üdvrivalgása miatt semmit sem lehetett hallani abból, amit mond. És minden dal előtt volt ilyen, nem hiszem, hogy nagy kaland lett volna feltoltni azt a gyászt.

Összességében viszont jó volt a koncert, a Qualitons tud zenélni, és jól, Kovács Kati tud énekelni, és jól. A közönség pedig sokan volt, és tombolt, 17-től 70 éves korig minden korosztály képviseltette magát. Pándiék forgattak, ott volt Plastik József, tehát tele volt celebritásokkal a hely. Suhaid pedig egy állat.